Pályafutás

1970-ben Kecskeméten telepedtem le. Itt született közel hatszáz művem, melynek felét a galériámon gyűjtöttem egybe. A szobrászat több ágát művelem. Kedvenc műfajaim a portré, a dombormű és a kisplasztika.

Korai munkáim valósághűek, a később készültek lényegre törőbbek. Térplasztikáim még inkább összefogottak. Az anyagok közül a tűzben születés misztériumát magába záró „ezerarcú” bronz áll hozzám legközelebb.

Pályámat végigkíséri az élet szépségeinek ábrázolása. Csodálattal adózom a megújulást, bőséget kifejező női test szépségének. Ezek a legtöbbször lírai, életigenlő (sokszor tömbszerű, inkább kőbe kívánkozó) realista kompozíciók voltak első munkáim.

A pályakezdés felhőtlen éveibe „beleavatkozó” külvilág tette szükségessé – nagy váltásként – a több kifejezési lehetőséget kínáló expresszíven megmunkált, elgondolkodtató bronzok létrejöttét.

A környezet rombolása már régen engem is megnyilvánulásra késztetett. A hiperrealista megfogalmazást lehetővé tevő galvanoplasztikával még erőteljesebben akartam hatni a szemlélőre.

A következő időszak eredményeként a még reálisan megfogalmazott szobrok sok groteszk elemmel gazdagodtak.

A legutóbbi stílusváltást a kiérlelt összegzés indokolta. A letisztult pozitív–negatív egyszerű, tömör formák alkalmazásával célratörőbben, gyakran elvontan jelenítettem meg utóbbi szobraimat.