Az élő bronz szobrászat

A bronzot tartóssága, könnyű alakíthatósága, patinájának szépsége miatt már több ezer éve használják a szobrok anyagául. Az egyiptomiak és a görögök is viszonylag fejlett technikával alakították ki belőle plasztikáikat. Kezdetben több részben öntötték ki a műveket. A darabokat hideg úton szegecselték össze. Később már kolosszális alkotásokat is készíthettek egy formából.

A reneszánsz korában különösen fellendült a fémművesség. A leghíresebb öntőműhelyek Itáliában (Padova) és Németországban (Nürnberg) működtek. A legkiválóbb művészek is többnyire olaszok voltak: Ghiberti, Verrocchio, Cellíni. A bronzszobrászat közelmúltban élt nagymesterei – Rodin, Meunier, Maillol, Giacometti, Manzu, Marini – napjainkban is közkedveltek.

Nekünk, magyaroknak is vannak büszkeségeink, akik szívesen használták ezt a csodálatos anyagot: Ferenczy Béni, Medgyessy Ferenc, Somogyi József, Kerényi Jenő, Schaár Erzsébet, Vilt Tibor, Vígh Tamás és még sokan mások magas szinten reprezentálják fémszobrászatunkat.

A modern művészet változó irányzatai, a sok új (nem maradandó) anyag és eljárás divatja nem kedvez ennek a tradicionálisan alkalmazott matériának. Ugyanakkor az évezredek alatt létrehozott, sokszor megcsodált bronz alkotások – a beléjük zárt értékek miatt – biztosan túl fogják élni korunk „zűrzavarait”.

Meggyőződésem, hogy ez a több jó tulajdonsággal rendelkező ötvözet még számos művésznemzedék kedvenc anyaga lesz. Így fennmaradhat a sokak által kedvelt – és mindig megújulni képes – bronzszobrászat.