Beszélgetés a művekről

„AZ ELMÚLT ÉVEK MUNKÁI
FELFOGHATÓK EGY NAPLÓNAK”

Beszélgetés Pálfy Gusztáv szobrászművésszel (részlet)

Átlapoztam a kiállításaihoz kötődő katalógusait, és ezekből kiderült, hogy ön a szobrászat minden ágában egyaránt dolgozott. Miért csak a kisplasztikáit szerepeltette a kiadványokban?

Bár több, jelentős köztéri művet is készítettem, mégis a kisplasztikát érzem magamhoz a legközelebb. Ebben a nagy szabadságot biztosító szobrászati ágazatban sokféle izgalmas és érdekes mondanivalót lehet a formák nyelvén hatásosan ábrázolni. Kisbronzaim az emberi lét felemelő eseményeivel foglalkoznak. Kérdéseket fogalmaznak meg a teremtésről, a születésről, a halálról, a férfi és nő kapcsolatáról, az ember és a természet viszonyáról.

Ez a műfaj lehetőséget adott arra is, hogy kisebb-nagyobb rendszerességgel megjelenítsem az engem ért lényeges benyomásokat. Ezért az elmúlt évek munkái felfoghatók egy naplónak, lapjain egy-egy fontos gondolat alapján megmintázott szoborral.

A mintázás kezdetén megjelenik ön előtt a leendő mű virtuális képe, esetleg annak kialakítása közben változtat azon?

Amikor tudatos kompozíció szerint dolgozom, akkor „belül látom”, hogy mit fogok létrehozni. Ám a végeredmény soha nem ugyanolyan, mint a fejben kialakított kép. Más lesz, mert munka közben – a felhasznált anyag lehetőségeit is figyelembe véve – az esetlegességeket kijavítom, az új ötleteket pedig beépítem a plasztikába.

Látás 1
Szobrok a galérián

Életművében fellelhetők alkotásainak más-más megfogalmazású variációi. Miért tartja fontosnak, hogy egyes kisbronzainak eltérő stílusban mintázott változatai is megszülessenek?

Számos olyan témám van, melyek újragondolását nagyon fontosnak éreztem. Például a Sirató című szobromban az első expresszív, szenvedélyes megoldás után évek múlva azt szerettem volna elérni, hogy az addigra letisztultabb formai eszközeimmel a művem esztétikai, gondolati, érzelmi sugárzása erősödjék. A meghalt, eltávozott embert negatív, az élőt pozitív figuraként jelenítem meg. A fájdalmat pedig az élek, csúcsok, valamint a homorú felületek hangsúlyozásával érzékeltetem mind a két változatban.

A kiállításon és itt, a műtermében, amikor szembesülök az ön szobraival, akkor különböző művészeti irányzatokat vélek felfedezni. Ezeknél, az ön által „munkák”- nak nevezett kisplasztikáknál meg tudná határozni, hogy milyen megváltozott stílusjegyek mutathatók ki?

Az elmúlt ötven év alatt óriási változás ment végbe a társadalomban és a művészetben. Egy húszéves ember másként gondolkodik, mint egy hetvenéves, és ez együtt eltérő stílust igényelt. Először realista felfogású, lírai kisbronzokat készítettem, majd a gondolkodó ember megjelenítése kezdett foglalkoztatni, és ekkor születtek meg az élet igazi kérdéseire „választ kereső” plasztikáim. Ezután a kiérlelt, letisztult figurák formálása következett. Ma már az elvontabb ábrázolás jellemzi munkáimat, de remélem, még ezek is közérthetőek.

Látás 1
Galéria szobrokkal

A műalkotások stílusának alakulásánál többször megemlítette az érzelmi, gondolati és társadalmi hatások együttes érvényesülését. Mondana erre néhány szemléletes példát?

Már régen, amikor felismertem a környezetpusztítást, tematikus műveket kezdtem készíteni, melyeket „környezetféltő” szobroknak neveztem el. Az összeállt kiállításnyi anyag alkotásaira főképp a kiélezett helyzetek hiperrealista megfogalmazása jellemző. Kisbronzaim között számos humoros is született. Hatásos megjelenítési formának tartom a groteszket, ha az jobbító szándékkal kritizál, és ezt indulattal párosítja.

A kiállításokat követően a szaklapokban és az újságokban közölt kritikák befolyásolták- e az ön ténykedését?

A dicsérő és elmarasztaló véleményekből egyaránt tanultam. Nagyon vigyáztam arra, hogy a velem rokonszenvező bírálatokat fenntartással fogadjam, de Egri Mária, Ury Endréné dr. Oelmacher Anna, Pogány Ö. Gábor, Újvári Béla, Wehner Tibor, Szuromi Pál és mások jó szándékú, szakszerű elemző írásaiból sokat profitáltam.

Milyen új tervek foglalkoztatják?

Amit a legfontosabbnak tartottam az emberi kapcsolatokról, azt a kisbronzaimban megfogalmaztam, majd ezután három éven át a domborművekbe kívánkozó témákat mintáztam meg. Eddig elmaradt kedvelt témám, a ló ábrázolása. Ennek a szép állatnak a mintázása elfeledteti velem azt a hiányérzetet, melyet napjaink környező világa kelt bennem azzal, hogy kevéssé igényli a művészetet, és ezen belül a szobrászatot.

Az utóbbi időben egyre erősödő környezeti ártalmak arra késztettek, hogy munkáimmal és tematikus kiállításaimmal felhívjam az emberek figyelmét a természetvédelem fontosságára.

Lejegyezte: Daróczi Kiss Márta (Köztér)