Wehner Tibor bevezető

PÁLFY GUSZTÁV

szobrászművészről

Pálfy Gusztáv a hetvenharmadik életévéhez közeledik, s így egy termékeny művészpálya, egy roppant gazdag műegyüttest felölelő életmű áll mögötte. Az 1970 óta Kecskeméten élő szobrász a múlt század hatvanas-hetvenes évtizedfordulója óta aktív szereplője a jelenkori magyar művészetnek.

Az önálló kiállítások és a csoportos tárlatokon való szereplések hosszú-hosszú sora mellett a szakmai életrajz másik súlyos, sok tételt összesítő fejezete a megbízásra készített, monumentális köztéri alkotások sora, amely műforma a kiállításterekben nem lehet ugyan jelen, de amely műegyüttes mégis különös fénytörésbe helyezi domborműveit és kisplasztikáit.

A megrendelői elvárások szellemében született kompozíciók mellett e kisebb méretben, emberközeli léptékben, a belső tér bensőséges dimenziói közé illeszkedő munkáival a művész szuverén alkotói programját szabadon valósítja meg.

A Pálfy-oeuvre hallatlan konzekvens, nagyobb változások, fordulatok nem szabdalják az életművet: az alkotó művei alapvetően a klasszikus szobrászati eszmények szellemében, a plasztikai igényű művészi tárgyformálás által meghatározottan formálódnak. Szobrai a XX. századi radikális tárgyformálási kezdeményezések korában a hagyományos szobrászat fogalmát éltetik tovább.

A finoman modellált alakok önnön plasztikai jelenségeik által is dús, az általánosságok szintjére emelt, az emberi alapkérdéseket feszegető felvetésekkel és jelentésekkel telítettek, vagy egy-egy attribútum, jelképes elem megjelenítésével hordoznak szimbolikus tartalmakat.

E szobrok körében a fenséges és a tragikus, a bensőséges líra és a drámai veszélyeztetettség, a harmonikusan szép és az ijesztően rút viaskodásának lehetünk tanúi: a szobrok átélőiként vonzások és taszítások, azonosulások és kizárások végletei között hezitálhatunk. Egy összetört, zavaros világban, napjaink bonyolult, összetett művészeti-szobrászati jelenségkörében Pálfy Gusztáv a tradíciókhoz szorosan kötődő, cáfolhatatlan értékeket, a humánum és a szépség eszményeit élteti szobraival – és ez a mai világban már-már különös jelenségnek ítélhető.

Wehner Tibor   
művészettörténész