Az alkotások

Az alkotás szót rendszerint művészeti produktumokhoz társítjuk, pedig a kreatív ember az élet számos területén létrehozott teremtményei – esztétikai minőséget nyerve – szintén alkotásokká nemesülnek. Az a csodálatos ebben a cselekvőképességünkben, hogy értelmes programot, elérendő célt, majd beteljesülést ad sokaknak. A művészet viszont magasabb szinten hat az emberek értelmére és érzelmeire, teljesebbé, színesebbé téve az életüket.

Az igényes befogadó azért vonzódik a tudatos, esztétikai megformálású művekhez, mert azokban megtalálja vágyott élményeit, sőt olykor katarzisban is részesül. A plasztikát mint esztétikai tárgyat a szobrászat esetében is a képalkotó tudat hozza létre, illetve fogja fel műtárgyként.

A formateremtő munkafolyamat többféle. Számomra a tartalom az elsődleges – ehhez keresem az invenciózus formát –, ami hangsúlyossá teszi a mondanivalót. Ideális esetben a belső látásom előképe komplexen jelenik meg. Nincs is más dolgom, mint ezt valóságos formába önteni.

Talán érdekes, hogy műveim tervei a legkülönösebb helyzetekben vázlatfüzet segítsége nélkül, cetlikre, újságpapír szélére, szalvétákra rajzolt ötletekből születtek. Sokszor az engem ért benyomásokra egy vizionált szobor képével reagáltam. Azt meg kell mondanom: ezeken a belülről sokszor már posztamensen látott munkákon a formálás során olykor változtattam.

Elmondható, hogy az alkotás néha küzdelmes, összességében mégis gyönyörűséges folyamat. Ez készteti a művészt újabb és újabb művek létrehozására. Ez a jó érzés akkor válik igazán teljessé, amikor látjuk, hogy munkánk a szemlélődő kívülállókat is rabul ejtette.

Pálfy Gusztáv
Corpus(1985)