Gondolatok

Csak a szobrászat alapos ismerete birtokában, annak fundamentális törvényeit tisztelve alakíthatjuk ki a magunk független gondolat- és formavilágát.

Az igazi tehetség arról ismerszik meg, hogy "nem megtanulja", hanem szinte "rögtön tudja" a mesterségét, amelyet persze élete végéig palléroznia kell. Azonban a manuális ügyesség és a mesterség elsajátítása édeskevés, szobrász csak az lesz, akinek "szobor jut az eszébe".

A sikeres alkotókra jellemző, hogy "nem engedik el" 16 éves korukat, és így megmaradnak kíváncsi, megérteni vágyó fiatalnak.

Azok a szerencsés művészek, akik az egész életüket meghatározó alapél- ményeikben már legfogékonyabb gyermekéveikben is részesülhettek.

Megállapíthatjuk: még a nagy művészek alkotásainak is csak a legjava marad fenn az idő rostáján, és válik közismertté.

Saját életünk történeteit azért meséljük, hogy létünket a magunk és mások számára nyilvánvalóvá tegyük. Amíg ezen történések nagy része csak az érintetteknek fontos, a művészek élete és munkássága sokak érdeklődését kiérdemelheti.

Bár gyermekeinkhez hasonlóan igyekszünk egyformán szeretni a munkáinkat, legbelül azért biztosan tudjuk melyek az elsők az egyenlők között.

"Ha valaki életében megír legalább egy jó könyvet, már nem élt hiába." Ennek analógiájára: ha egy szobrász minden tevékeny évében elkészít legalább egy-két jó szobrot, biztosan az ő nevét is megőrzi az emlékezet.

A környezetvédelem kiemelt fontosságát az adja, hogy annak megoldatlansága okafogyottá teszi korunk emberének összes többi, szintén égetően fontos problémáját.