Példaképek

 Amikor az ifjú művészpalánta elindul a pályán, mohó kíváncsisággal néz körül a világban. Vajon kik azok a régen vagy a közelmúltban élő szobrászok, akiktől tanulhat? Vonzódásom a különböző korok művészeihez változó és szubjektív volt. Mostanra kialakult egy szívet melengető névsor. Ők a mai napig fontosak nekem. Elődök helyett példaképeknek tartom őket.

Ez a kötődés nem konkrét (egyértelműen kimutatható), de valamilyen módon mind beépültek a munkáimba. Valahogy úgy, mint a meghatározó irodalmi és színházi élmények, melyek gazdagítják személyiségünket.

A lopva megsimogatott egyiptomi és görög szobrok itt maradtak a kezemben. Michelangelo engem is lenyűgözött. (Legjobban talán a befejezetlen rabszolgaszobraival.) Elvarázsolt Mestrovics Indiánja, Rodin Érckora. Kedvenceim: Ferenczy Béni és Medgyessy Ferenc aktjai, Borsos Miklós portréi.

Szeretem Mikus Sándor Számoló kislányát, Varga Imre „Radnóti”-ját, Somogyi József Martinászát, valamint a többi nagyok munkáit. Maillol, Giacometti, Marini, Manzu, Hans Arp, Brancusi, Henry Moore mind-mind a „szívem csücskei”, és ilyen módon biztosan mindannyian ott vannak a szobraimban.

Óriási veszteség, hogy a nagy elődeink által készített, a mai napig érvényes művek többnyire kívül esnek a ma emberének érdeklődésén. Abban reménykedem, hogy a beléjük zárt értékek miatt idővel újra szerethetők lesznek.

Somogyi mester a galérián
Somogyi mester a galérián (1985.)